A kiállítás témafelvetésében a természet és kultúra szembenálló összekapcsolódása, mint a nyugati gondolkodás egyik legfontosabb kérdésköre jelenik meg.
Ehhez a gondolatmenethez szertnék csatlakozni a városi túlélés tematikája kapcsán.
A városi túlélés irodalma és gyakorlata két tengely mentén helyezhető el:
a város, mint a túlélést segítő háló,
és a város, mint az önfenntartásban korlátozott, és ezért krízishelyzetben kiszolgáltatott közeg koordinátarendszerében.
Míg a város ideális kereteket biztosít a túlélésre “békeidőben” – vagyis amikor a meglévő társadalmi rend változatlan –, természeti katasztrófák vagy társadami megmozdulások idején pont a városi szerveződés, a centralizált elosztási struktúrák jelenthetik a fő veszélyforrást.
A kiállításhoz bevezetőként erre a 2 két lehetőségre szeretnék egy-egy rövid túlélési útmutatót hozni:
1. Túlélés a városban
A városi túlélés az alapvető igények kielégítésén alapszik:
• élelem beszerzésén
• hajlékon
• megfelelő öltözet beszerzésén és
• higiénia betartásán
A városi infrastruktúrákra épülő alternatív megoldások ötleteket adnak ingyenes élelemhez való jutásra (freegan ételek, ételosztások, kuponok formájában), de például a különböző alternatív és zöld mozgalmak is kiadnak útmutatókat szervezett szálláslehetőségek kapcsán.
Alapvetően a mozgalom belülről szerveződő módon igyekszik függetlenedni a politikai-gazdasági rendszerektől, miközben a városi infrastruktúrát veszik a túlélés alapjául.
2. Túlélés természeti katasztófa vagy háborúesetén
Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok kül- és belpolitikai krízisei kapcsán számos túlésési útmutató jelent meg az interneten egy esetleges háború vagy gazdasági összeomlás eshetőségével számolva.
A “survivalism”, vagyis az alapos felkészülés egy krízishelyzetre, illetve az általános készenlét nem új keletű jelenség. Az állandó felkészültség igénye azon alapszik, hogy a városok nem önellátóak, ezért különösen nehéz boldogulni krízis esetén. Ez a szemléletmód az 1960-es évektől kezdve nagy hullámokban tér vissza, hol a hidegháború, hol természeti katasztrófák kapcsán.
A városi infrastruktúrát alapul vevő mozgalommal ellentétben a survivilism egy állandó készenléti állapotot testesít meg, ahol a prepperek (felkészültek, készenlétben állók) köre élesen elkülönül a zombikétól (akiknek a prepperek felkészültsége biztosíthatja a túlélését).
Egy városi túlélőszett tartalma egy prepper javaslata alapján a következő:
1. Vásárolj a boltban 10 kg fehér vagy barna rizst és 10 kg (vetemény)babot!
2. Ha már ott vagy, vegyél további 3 kg babot további fajtákból, 3 kg cukrot, 3 kg jódozott sót, 5 l (olíva)olajat, 5 kg zabdarát, 5 kg lisztet és kukoricadarát!
3. Továbbhaladva a sorokon, vegyél 20 doboz különböző konzervet alapvető hal- és húskészítményekből, pl. tonhal, löncshús, lazac stb. Fontos, hogy olyan élelmiszereket válogass össze, amiket hétköznap is szoktál enni, ne BAK (beüt a krach) esetén kelljen hozzászoknod új ízekhez, illatokhoz - akkor lesz éppen elég bajod enélkül is!
4. Ugyanitt vegyél további 20 dobozzal gyümölcsből (pl. barack, alma, körte) és 20 dobozzal zöldségből (pl. kukorica, borsó) is! Hasonlóan az előzőhöz, itt is fontos, hogy ne sokkold magad egzotikus, új ízekkel, hanem a megszokottakat válaszd!
5. Mogyorókrém. Rengeteg kalóriát tartalmaz és finom is, vegyél néhány üveggel belőle!
6. Italokból érdemes valamilyen vitaminos (vagy izotóniás) készítményt választani. Nézz körül a választékot illetően és vásárolj belőle olyan 50 dobozzal! Ez fedezni fogja a vitaminszükségleted a következő napokban.
7. Ha már ásványi anyagok: vásárolj be vitaminokból és ásványi anyagokból! Ezeket érdemes tablettás formában beszerezni a könnyű tárolhatóság miatt.
8. A következő fontos dolog a víztároló: vegyél néhány (4-5) darab 5 literes víztároló flakont! Mihelyst hazaérsz, rögtön töltsd fel csapvízzel őket! Tárold hűvös, fénytől védett helyen a palackokat.
9. Országonként változó a fegyverek szabályozásának kérdése. Magyarországon relatíve egyszerűen beszerezhetőek pl. a gázpisztolyok, riasztófegyverek, amik elégségesnek minősülhetnek egy kezdőszetbben, mint elsődleges védelmi eszközök. Ha pedig már van fegyvered (és megfelelő engedélyed hozzá), akkor vásárolj hozzá elegendő lőszert, tisztítókészletet.
10. Az alapkészlet további fontos tartozékai: elemlámpa extra elemekkel és izzóval, néhány doboz gyufa (a nagyobb, gázgyújtó gyufa jobb), öngyújtó, erős kés (esetleg multifunkciós)
Mindent jelölj meg dátummal, használd el őket folyamatosan és “vetésforgóban” cseréld újakra. Az ételek megromolhatnak, az elemek lemerülhetnek, minden felett eljár az idő, így ezt érdemes időnként ellenőrizni.
És a legbiztosabb megoldás elhagyni a várost!
Nagy Szilvia megnyitó beszéde 2013,10,14,
Természet és kultúra szembenálló összekapcsolódása a nyugati gondolkodás egyik legfontosabb témája. Miközben az elmúlt évszázadok városfejlődése száműzte a természet legkülönfélébb megnyilvánulásait nagyvárosainkból, a természetes környezet nem tűnt el: lesben áll, és minden adandó alkalommal átveszi a hatalmat elhagyagolt területeinken és kulturális formáinkon, de a segítségünkre is siet, ha kiutakat keresünk.
A kortárs város üzletet csinál a kiútkeresésből: a szemétből épített, növényekkel beültetett mesterséges dombok vagy Sao Paolo égszínre festett falai mind a természet képével próbálják álcázni a természet kizsákmányolásának folyamatát vagy az egyenlőtlen társadalmat fenntartó határokat.
A természet ugyanakkor különböző értelmekben kisajátítható politikai érvként is jelen van az életünkben: miközben a fővárosba vándorlás gyakran a kétségbeesett vágyak megvalósulásának ígérete, a társadalmi szerepek is elképzelt és konstruált „természetes” karakterek mentén kerülnek kiosztásra. És mintha a természet ereje döntené hanyatlásba civilizációnk vívmányait is, legfejlettebb államformáinkat, és koptatná el ennek jeleit.
A természet más területeken is analógia marad gondolkodásunkban: a növények permakulturális együttélése megtermékenyíti a társadalmi rendről való gondolkodásunkat, a városi gyümölcslelőhelyek feltárása pedig mintát ad az önfenntartó életmód kísérleteihez.
Paradox módon, a természet akkor tér vissza a legnagyobb erővel, amikor a leginkább próbálunk megfeledkezni róla. Magunkba fordulva, a környezet zajait kizárva kezdjük meghallani testünk hangjait, és kezdjük érezni, ahogy a testünkbe nyomódnak környezetünk terhei.
Polyák Levente
Klima Gábor - Növénytársulás
Gellér Judit - Vagyunk-e néha szobanövények?
Vannak olyan időszakok, amikor az embert a kapcsolatok, a kapcsolódási viszonyok kezdik el foglalkoztatni és ehhez tájékozódási pontokat keres. Miként vagyunk a világban? S miként alakulnak társas kapcsolataink? Miként élünk együtt meghatározott földrajzi helyen, meghatározott környezeti viszonyok között, és mennyire alakítjuk át azokat? Bármilyen élőlényről legyen is szó, az egymásra épülő és egymást feltételező szerveződési formák nem véletlenszerű képződmények, hanem múltjuknak és a külvilágból érkező hatások tér- és időbeli változásainak megfelelően jelennek meg és viselkednek. Míg az emberi és a növényi társadalmak szerveződési struktúrájának lényeges különbsége a helyhez kötöttség, mégis hasonlóságok figyelhetőek meg. Szabályozási mechanizmusok, szimbiózisok, hatalmi harcok, vagy a békés együttélésre tett kísérletek – épp úgy, ahogy a növények életét, úgy az emberét is meghatározzák az éppen uralkodó létfeltételek, és az ezek felosztásáért folyó versengés.
A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket. - Brundtland Bizottság
Kopaszi gát
Békásmegyer - Hangfogó törmelékből
Rekultivált szeméttelepen épült lakópark Óbudán
Hódi Csilla - Gyalog a fővárosba
A Labor Galériában bemutatásra kerülő Indíték Tématéka című városi életstratégiákat tematizáló kiadványhoz való hozzájárulásom okán egyik reggel gyalog mentem be a fővárosba, az attól 30 km-re lévő, állandó, bejelentett lakhelyemről. Gondoltam, az általában fél vagy másfél óra alatt, kocsival vagy vonattal megtett út zarándoklattá minősítésével majd eszembe jutnak dolgok.
Bartha Máté
Entrópia
A munka fogalmának újraértelmezése foglalkoztat. Projektem kísérlet a városi önellátásra. Egy hónapig, heti 3-4 órában budapesti közterületeken gyűjtöttem fogyasztható növényeket (gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, gyógy- és fűszernövényeket) - forgalomtól távolabb eső, nem szennyezett területekről. Vizsgálom, hogy ezzel a típusú munkával eltöltött idő, milyen/mennyi értéket teremt - nevezhető e munkának?
“Egy olyan helyzet jön létre, amikor a világ fogyasztói piacai számára szükséges javak előállításához a korábbi munkások töredéke elegendő (…) A javak sokkal könnyebben létrehozhatók, mint korábban (…) Rendkívül kevés ember dolgozik rendkívül sokat, miközben másoknak nem jut munka (…) Az értéktermelés nem szűnik meg, az értékek megvannak, mert a technológia lehetővé teszi, hogy kevesebb emberi ráfordítással ugyanazokat a mennyiségű javakat előállítsuk. Többek között erre jó a technikai fejlődés.Az, hogy a jelenlegi rendkívül magas technikai és tudományos színvonalon sokkal könnyebben, jobban és szebben lehetne élni, az biztos.” - Tamás Gáspár Miklós
Szemétből érték – túlélés a városban
Ugyanazt a tájat teljesen másképpen olvassuk békében, mint háborúban: ami békeidőben egy mutatós szénakazal, az háborúban fedezék; a parasztház békében a nyugalom szigete, de háborúban az ellenség fészke is lehet. Ezzel a példával illusztrálja Kurt Lewin a környezetpszichológia alaptételét, mely szerint a tér érzékelése és értelmezése éppen annyira függ az adott társadalmi és történelmi kontextustól, mint a megfigyelő helyzetétől. Nem ugyanúgy olvassa a város tereit, utcáit, épületeit egy szegény ember, mint egy jómódú polgár, de még csak egy férfi és egy nő sem. Nem ugyanazokat a dolgokat veszik észre és messze nem ugyanannak tulajdonítanak jelentőséget. Ami az egyiknek izgalom, a másiknak veszély. Ami az egyiknek fel sem tűnik, az a másiknak „aranybánya”.
Amióta hajléktalansággal foglalkozom – és különösen amióta hajléktalan emberekkel dolgozom együtt – a város nagyon sok, korábban ismeretlen jelentésrétege tárult fel előttem. Ami a legtöbb embernek szemét, az sok fedél nélkül élő ember számára a megélhetés, a túlélés és gyakran – paradox módon – a maradék méltóság megőrzésének forrása. Idetartoznak például a szelektív hulladékgyűjtő-szigetek, a háztartási szeméttárolásra használt kukák, az utcai szemetesek csikktartói és nem utolsósorban a lomtalanítás is. Van, aki ételt, italt és csikkeket gyűjt saját használatra, és van, aki papírt, üveget, vagy fémet, hogy ezeket visszaváltva készpénzhez jusson. A lomtalanításkor talált tárgyak egyrészt bekerülnek az otthonokba (pl. kunyhók, foglalt lakások, pincék bútoraiként), másrészt a bolhapiacon értékesítik őket.
Van, akinek a „kukázás”, a „guberálás” szégyen. Valójában azonban a magyar társadalom szégyene, hogy a XXI. században ilyen sokan kényszerülnek így biztosítani a megélhetésüket. De azoknak, akik guberálnak vagy lomiznak, nem kell szégyenkezniük: ők kemény munkával, több kilométer gyaloglással, kutatással, tisztítással és javítással az eldobott tárgyat értékké és a kidobott szemetet készpénzzé alakítják. Mi ez, ha nem hasznos termelő munka? Ráadásul szinte a környezet terhelése nélkül.
Ezen kívül, ezzel a fajta újrahasznosítással nemcsak több tonna szemétnek hitt dolog kerül megfelelő hasznosításra, de sok hajléktalan ember számára ez biztosítja a minimális megélhetést is. A Város Mindenkié csoport Utca és jog kutatása során a megkérdezett kb. 400 fedél nélkül élő ember 30%-ának származott a bevétele valamilyen újrahasznosító tevékenységből!
Ma a hatóságok nemcsak az utcán alvást büntetik, de egyre erősebben üldözik az újrahasznosítás összes formáját is – pedig ezzel nem lesz nagyobb rend a városban, csupán a szegény emberek életlehetőségei szűkülnek tovább, akik lassan létükkel válnak szabálysértőkké.
Udvarhelyi Éva Tessza - kulturális antropológus
A projekt folytatása és részletei a CollectivePlant blogon.
Molnár Ágnes Éva
TISZTELET / TRIBUTE
Női aktivizmus - három kiválasztott művészeti és társadalmi feminista aktivista csoport - Guerilla Girls, Pussy Riot, Gulabi Gang - felé tiszteletadás, használva az adott csoportok ikonikus vizuális elemeit.
Azonosulni velük könnyűnek tűnik, de csak a felszínig egyszerű az út. Igen, el kellene menni a templomokba és a stadionokba, ott kéne szembenézni az álszentekkel, a bandákkal, a rablókkal, az elnyomókkal, a kiskirályokkal. Harcolni!
A függőkert
M. komolyan zavarba jött. Nemcsak mert a felvetett probléma esetleg szakmai létérdekeit sérthette, hanem egyáltalán, mert munkássága során soha még ilyen lehetetlen megbízói megközelítéssel nem találkozott. Mostanra kifogyott a jól megalapozott érvekből, melyek révén általában egyszerre magabiztosan, ugyanakkor tapintatosan terelgette az építtetők kuszán cikázó, nyers gondolatait. Össze nem illő, rendszertelen elképzeléseiket és vágyaikat komoly rutinnal redukálta reális, ésszerűen kivitelezhető formai megoldásokra. Következésképpen M. hitte, hogy a minket körülvevő átláthatatlan zűrzavarban egyértelmű rendet teremt a beláthatatlanul sokféle fizikai elem inhomogén, nyitott halmazából a szükségeseket kiválasztja, kiemeli, majd ezek homogén, stabil együttesét hozza létre tevékenysége, hogy házakat épít. Gondoljunk csak bele, milyen nemes dolog is, amikor is egy falakkal elkerített térdarabkát valamely nagy fesztávot áthidalni képes, ritmikusan elhelyezett moduláris elemsorral lefedünk, és azután az így kapott csendes, védett otthonunkból egy csinos ablakon keresztül a világba kitekintünk! Ez a lényeg, barátom, a szakszerűen és elegánsan kialakított ház a mindenkori civilizáció alapegysége. Az építményt körülölelő kert ennek a térbeli kristálynak kivetülése, a határok áttételes bővítése, belülről kifelé, a rendből a káoszba, a világért sem fordítva…
S. beletúrt kócos hajába és óvatosan elmosolyodott. Szemben ült a kora délutáni, erősen sugárzó São Pauló-i nappal, melynek meleg, vakító fénye, ahányszor csak nagy tudású beszélgetőpartnerére próbált tekinteni, minduntalan pislogásra késztette. Most, hogy M. némileg kimerülve, szótlanul pihentette látását a kert dzsungelszerű, vad, buja növényzete és a vakolt kőház közötti udvar járósíkjának mély kavicságyán, amelyben maguk is két fehérre mázolt fémszékre nehezedve, kissé besüppedve időztek, a természetszerűleg beállt csendben, S. végre meghallotta, amint egy nagyon halk belső hang arra biztatja, hogy igazságát a mesterrel így vagy úgy, de mégiscsak meg kell értetnie.
Ennek a háznak, a lehető legegyszerűbb beavatkozás mellett, a szem számára el kellene tűnnie, hogy ház és kert új – keretezett és keretező – a korábbival ellentétes vizuális viszonyrendszere jöhessen létre. Persze szüksége van valamely szállásra: ez a mostani erre éppenséggel megfelelő hajlék, mely nyáron meleg, télen hűvös, amely a szelet és az esőt a belső térből kizárni képes, s ahol így nyugodtan álomra hajthatja esténként a fejét. De amit most szeretne, ez a bizonyos “építészeti beavatkozás”, ennek a dolognak pont hogy nem a ház láthatóbbá, hanem annak bizonyos értelemben áttetszővé tételéről kellene szólnia. Az asztalra fektette festékfoltos bal kézfejét, jobb karját pedig lassan megemelve mutatóujjával az égre mutatott. Tenyerét és behajlított ujjait, amint azt M. felpillantva megfigyelhette, színtelen fehér fényből sűrű kobaltkékbe kibomló koncentrikus prizmák ragyogták körbe mialatt hajszálvékony mutatóujja e káprázatban feloldódott. Szerintem a világban eredendően rend van, centruma nem az ember építette ház, hanem a teremtés kertje. Eleinte nekem is nehéz volt ezzel a felismerésemmel mit kezdenem, mert megszoktam, hogy ami a szemem előtt van, s amit nézek, az a külső. De gondoljon csak bele: milyen jó itt e fedetlen lugasban. Ott hátrébb az altalaj egészen termékeny: az ember csak úgy a földbe dug egy gyökeret, magára hagyja, s kis idő elteltével terebélyes bokor vagy fa nő ki belőle. Felhők ritkán járnak erre, így ez a spontán kert szüntelen az atmoszféra retinánkon síkba torzuló, látható, de mégsem létező gömbfelületén lebeg. Engem ez az ellentmondásos látomás nap mint nap a dolgok véges, avagy végtelen volta feletti elmélkedésre indít.
M. időközben elvesztette a fonalat, nem mintha nem izgatta volna S. mondandója, inkább csak azon egyszerű oknál fogva, hogy már nem tudott odafigyelni. Ez nála nem az érdektelenség jele, hanem a tehetetlenségé: elméjét akarva-akaratlanul elárasztották a városban korábban látott és a képzelete szülte képek furcsa keverékei. Talán mégis megoldható lenne egy kicsiny, szépséges, szimbolikus kertet ég-színű falaival körülkerítő, sarkainál és éleinél a semmibe tűnő házat ide építeni.
Hakkel Márton
2013.10.02., Basel
Viskovic Jelena és Páll Tamás - DIY
A Kelet-Európát bemutató mémek jelentősen eltérnek a nyugati modellektől. Nem egy specifikus tulajdonságra éleződnek ki, hanem egy másfajta eltérésre fókuszálnak: a tárgy és funkciója közti disszonanciára. Más szóval a kelet-európai mém alapvető összetevője egy olyan technikai eszköz, amely nem eredeti funkcióját tölti be, hanem sokszor radikálisan transzformált (vagy deformált), az eszköz használata így mindenképpen bizarrnak és érthetetlennek tűnik. Tehát miközben az amerikai és a német mémek ugyanazokat a mintákat követik (túlsúlyos emberek, sörivók), a kelet-európaiak szüntelenül új utakat keresnek, egyre bizarabb módokon kombinálva az eszközt új használati funkciójával: fürdőkáddal egybeépített motorbicikli, lóval vontatott autó, kerekeitől megfosztott és így használhatatlan repülőgép, érthetetlenül felszerelt biztonsági kamerák, stb. - Nebojša Jovanović
Egy fokozatosan megszűnő Köztársaság tér feliratot aligha kell magyarázni ma Magyarországon. A közterek kisajátításának és az emlékezet átírásának mindennapos rutinja az utcák átnevezése. Persze ez nem a Józsefváros, csupán Pesterzsébet. Ide nem kötődnek legendák titkos kazamatákról, és az 56-ban fellógatott ávósok vagy az egykori Népopera emlékét is hiába keressük. Pusztán egy bölcsőde és egy régen eladásra váró nagy értékű ingatlan az, amiért említésre méltó ez a tér (remélem, hogy a kettő nem ugyanaz). Itt a Köztársaság sincs áthúzva két szigorú piros vonallal, egyszerűen össze van firkálva. Persze én már kiegyeznék az utóbbival. - Pacsika Márton
Flohr Zsuzsi
Az út Zee és Zed(1) között – árnyakon keresztül
A “szeretet bölcsessége”(2)
(Mese)
Az önreflexió és egy történet több nézőpontból való vizsgálása, valamint a történet mint fejlődéstörténet (fejlődésregény). Hogyan jutunk el belső harcok árán egy történet többszöri újraírása útján valahova, valamint a belső feszültség az, ami a mesét indukálta. Ezek a szinte már tudatmódosító félelmek zárnak be, választanak el a valóságtól, a hétköznapoktól. A valóságra való reflexió gyakran szorongást vált ki, melytől képtelenség egy adott téren kívül létezni. A lépcsőház, az utca, a kerület, a város elérhetetlen távolságba vész. És a ráismerés az, egy helyzet felismerése vagy akár a boldogság felismerése, ami lehetővé teszi a közlekedést ember és ember közt, ember és város közt.
A jelenség nem egyedi és a társadalom bármely rétegét érintheti.
(1) Megjegyzés: Különböző módon vagyunk képesek ugyanarról az egy dologról beszélni.
“Zee(Zí) az amerikai módja a Z betű kiejtésének. Zed, ahogy a britek mondják. Egyik sem jó vagy rossz, senki nem tudatosság nélkül mondja ki úgy a z-t, ahogy teszi. A zed mint kiejtési mód régebbi és sokkal jobban hasonlít a görög zeta betűhöz, amiből az angol z betű származtatható. A zed közelebb áll más nyelvekbeli z betű helyesírásához és kiejtéséhez, például a franciák azt mondják zéde, a németajkúak zetnek a spanyolok zetának ejtik. Ezek különböző szempontok mind a zed javára.”
Forrás: http://grammarist.com/usage/zee-zed/
(2)Emmanuel Lévinas, The Wisdom of Love:” Levinas a filozófiára úgy gondol, mint a “szeretet bölcsességére” sokkal inkább, mint a bölcseséég szeretetére (a filozófia szó szószerinti görög jelentése). Véleménye szerint a felelősség fontosabb “az igazság objektív kutatásánál.”
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Emmanuel_Levinas